"Agrárizmus" a két háború közötti Németországban – Egy mentalitástörténeti áttekintés historiográfiai megközelítésben „AGRARISM” IN GERMANY BETWEEN THE TWO WAR – AN MENTALITIY HISTORICAL REVIEW IN HISTORIOGRAPHICAL APPROACH

Abstract

A tanulmány a német „agrárállamhoz” fűződő 1945 előtti nosztalgiák mentalitástörténeti vonatkozásait vizsgálja, ahhoz próbál meg az idevágó historiográfiai tényezők számbavételével egyfajta értelmezési kereteket felállítani. Az első rész a kelet-elbai nagybirtok első világháború utáni túlélésének okaival foglalkozik Alexander Gerschenkron, a nagyhatású amerikai gazdaságtörténész 1944-es „Kenyér és demokrácia Németországban” című művének megállapításait némileg árnyalva. A második részben az elit- és parasztfelfogások kerülnek terítékre a kortársak és a történészek optikáján keresztül. Ebben azt járom körbe, hogy az egyes német körzettípusok (kis- és nagyparaszti, nagybirtokos jellegű régiók) ökoszociális sajátságai mennyire nyomták rá bélyegüket a korszak vidéki emberről alkotott képére. Különösen érdekes itt a schleswig-holsteini „Landvolk”-mozgalom kérdése, amit sokáig egy prefasiszta jelenségnek tekintettek. Végül megkísérlem „helyére tenni” az agrárizmus és a nemzetiszocializmus – pro és kontra túlértékelt – kapcsolatát. Hiszen kétségtelen ugyan, hogy ez a fajta agrárizmus ebben a rendszerben jutott csúcsra, de az már nem igaz, hogy a nácizmusnak ez lett volna a végső célja. Az „ordas eszméknek” az innen való eredeztetése főleg az 1945 utáni német történetírásra volt jellemző. Ám az önmarcangolásból fakadó elemzések fontos hozadéka volt, hogy ezen eszmék befogadó közegén túl a kor vidéki struktúráira is rávilágítottak.

This paper examines the mentality history aspects of the nostalgies related to the German ”agrarian state” before 1945, while it tries to create a sort of interpretation frame by reviewing the relevant historiographical factors. The first part of the study deals with the survival of the East Elbian large landholding qualifying the statements of the great American economic historian, Alexander Gerschenkron made in his book of 1944 ”Bread and Democracy in Germany”. The second part covers the conceptions referring to the elite und peasantry through the viewpoint of the contemporaries and historians. There I analyze to what extent the ecosocial peculiarities of the different district types ( little-, big peasantry, and large estates) influenced the image of the countryman of that time. The issue of the Rural People’s Movement (Landvolk) in Schleswig-Holstein, which was considered for long as a “pre-fascist” phenomenon, is of particular interest. Finally I try to put the relationship between ”agrarism” and nationalsocialism in its place, as it has been both over- and underevaluated. Although this type of ”agrarism” culminated without any doubt in this regime, it is not true that this would have been the ultimate purpose of Nazism. It was especially typical of the German historiography after 1945 to derive the ”perilous ideas” from here. But it was an important increment of these analyses springing from self-loathing that in addition to the host medium of these ideas, they threw light upon the rural structures, too.