POMERÁNIA ÉS SOMOGY, KÉT NAGYBIRTOKOS RÉGIÓ AGRÁRTÁRSADALMÁNAK 1945 ELŐTTI SAJÁTOSSÁGAI

Abstract

Az Európai Unióba való fokozott betagolódás egyre inkább ráirányítja a figyelmet az egyes régiók között meglévő történeti és fejlődésbéli különbségekre. Az említett tendenciára reflektáló tanulmány célja két nagybirtokos régió, Pomeránia és Somogy 1945 előtti agrártársadalmának összehasonlítása. Míg az egyik körzet az „ipari állam”, a másik az agrárállam” ideáltipikus esetének számít. Pomeránia –, mint az a német tartomány, ahol a nagybirtok súlya korábban a legnagyobb volt, – már régóta a nemzetközi összehasonlítások fókuszában áll. Valójában egy olyan, a II. világháború után megszűnt történelmi régióról van szó, amely a Balti-tenger, illetve az Odera két partján terült el. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nagybirtok Elő-Pomerániában, a tartománynak abban a részében koncentrálódott, amely egészen 1815-ig svéd fennhatóság alatt állt. Itt egyfajta bekerítésekből adódóan a parasztság is csaknem teljesen felszámolódott. Az összehasonlítások magyar vonatkozásai pedig annyiban szorulnak korrekcióra, hogy azok általában a Dunántúlt tekintik viszonyítási alapnak. Holott, alkalmazkodva a magyar közjogi gondolkodáshoz talán célszerűbb lenne a vármegyére leszűkíteni a kört. Ebből a szempontból ideálisnak mondható Somogy, amely ugyan a nagybirtok súlya alapján „csak” a második legnagyobb volt a rangsorban, ám a nagy uradalmak kialakulása itt szintén a 17. századra, a török kiverésének időszakára megy vissza. Viszont Somogy – azon túl, hogy jelentős paraszti népességgel rendelkezett – belülről homogén volt a tekintetben, hogy a nagybirtok lebomlásának mindenfelé hitbizományok állták útját.