Tragikus cselekmény, kauzalitás, tényellenesség Adalékok Arisztotelész Poétikájához

Absztrakt

Jelen tanulmány a tragédia cselekményére vonatkozóan vizsgálja az oksági elv szerepét. Kiindulópontként azt a tézist képviseli, hogy a tragédia, mint műfaji idea és a hozzá társított prototipikus cselekmény a legszigorúbb kauzális logika alapján szerveződik. A tragédia az emberi cselekvések oksági elv alapján történő elrendezése révén tanulságot szolgáltat az életutat és a jellemet alakító változásról, illetve morális döntésekről. Az itt olvasható elméleti fejtegetés egyrészt Arisztotelész Poétikáján, másrészt pedig az ókori görög tragédia cselekményéről, mint prototípusról kialakított elképzeléseken alapul. Középpontjában az az elméleti kérdés áll, hogy a tragédia által színre vitt sikeres életút drámai megszakítása (azaz a fordulat) tekinthető-e a korábbi élettörténet folyományának, és ha igen, akkor ezt a történést hogyan lehet korábbi cselekvésekből levezetni. A tanulmány e megértési kísérlet egyik legjobb példájaként az Oidipusz király tragédiájának részleteit is feleleveníti. Az Oidipusz által feltérképezett oksági motiváltság az eleddig boldog királyt a legszörnyűbb balsorshoz vezeti, egyúttal nem nyújt valódi magyarázatot a szerencsétlenségre, amelyet Oidipusz kényszerűen végzetként, illetve az emberi létezést meghatározó sorszerűségként fogad el.