Az evolúció románca Érzelmi motiváció Dietmar Dath A fajok eltörlése (2008) című regényében

Absztrakt

Dietmar Dath regényeiről aligha mondható el, hogy könnyen olvasható sci-fi-k, amelynek okai egyrészt a határozottan intellektuális tematikában, másrészt a komplex irodalmi konstrukcióban rejlenek. Dath szerint a sci-fi művészetének „gépezete a tudás olyan módozataival, illetve a megismerés olyan eredményeivel szolgál, amelyek csak általa és rajta keresztül elgondolhatóak” (Dath 2019). A sci-fi gondolatkísérletei egy olyan irodalmi közlés szándékával párosulnak, amely egy azon túlmutató tudás lehetőségeit gyarapítja. Nehézségük magából a dologból, a ’tudományos fantasztikumból’ fakad. Ez igaz "A fajok eltörlése" (2008, angolul 2013) című regényére is, amely eddigi életművében a legnagyobb figyelmet kapta. A regény poszthumán jövőképe egy olyan, a képzeletet felülmúló, szélsőséges biológiai-technikai változékonyságú világot mutat be, amelynek megértése a megszokott olvasói rutinokat is felülírja. Az efelett érzett irritációnak a regény kritikusai rendre hangot is adtak. Jelen tanulmány, ellentétben a korábbi kutatásokkal, amelyeka kritikai üzenetek megfejtésére koncentrálnak, illetve részben ellentétben a szerző szándékával is, azt az álláspontot képviseli, hogy bizonyos „érzelmi kadenciák” (Velleman 2003), az olvasók által kialakított és a szereplők iránt érzett „szimpátiák” segítenek áthidalni a regény hiátusai, a narratív fókuszálással és az elbeszélői megbízhatatlansággal (Menninger 2017) folytatott „ játék” (Kappeler / Könemann 2011), valamint a metanarratív és metafikciós beavatkozások eredményezte bonyodalmakat. Jelen írás az állatmesére mint Dath „evolúciós románcának” (Dath 2008) forrására támaszkodva azt próbálja bizonyítani, hogy a konstitutív olvasói oldalon megélt „affektusok” hozzájárulnak a regény szándékolt „effektusainak” feldolgozásához.