Modern költészet a régi poézis erőterében. Dobai Péter Berzsenyi Dániel emlékére írt költeménye (a vers 1–22. soráról)

Abstract

Az ókortól a 21. századig a költészet meghatározása, már a Múzsák anyja, Mnémoszüné miatt is, az emlékkel, emlékezéssel függött össze. Dobai Péter modern emlékezetlírája is erre épít, amelyben az ókori Róma romjain át fényképpel dokumentált életeseményeiig terjednek emlékezetverseinek témái. Maga a táj is emlék, így Vas vármegyében járva idéződött föl számárára erősebben a Berzsenyi- és Dukai Takách Judit-emlék, amelynek mintegy „előhangja” Az Éden vermei (1985) című kötetében olvasható vers, a „Partra szállottam…” Berzsenyi-sorokat idéző költemény. A két részre osztható vers első felében uralkodóak a Berzsenyi-centók, amelyek a niklai költő életművét is visszaidézik. E dolgozat – egy nagyobb munka részeként – a költemény e részét tekinti át, feltérképezve Dobai lírájának a régiség (alteritás) vonzásába került sajátosságait.