A gyermektanulmányi mozgalom megjelenése és gyakorlati tevékenysége hazánkban

Abstract

A 20. század első évtizedének jellemzője a pedagógiában, hogy előtérbe került a minél sokoldalúbb gyermektanulmányozás. A gyermeki személyiség vizsgálatát tekintve ez az időszak Magyarországon is döntő jelentőségű. Nagy László munkássága ebben a tekintetben meghatározó eredményt mutat. A neve elválaszthatatlan a Gyermek című folyóirattól, melynek szerkesztője is volt, és mely szakmai lapnak az 1920-as években külön gyógypedagógiai rovata is létezett. Éltes Mátyással, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság másik tagjával szoros munkakapcsolatban állt. A gyógypedagógia jelentette közöttük a legszorosabb együttműködő kapcsolatot. Mindketten a gyermeki személyiség minél teljesebb megismerésére törekedtek. A tanulmány célja bemutatni azokat az eljárásmódokat, amelyek bizonyítják a gyermeki személyiség sokszínűségét, a fejleszthetőségükbe vetett hitet. Ráirányítani a figyelmet a szakemberek együttműködésének a fontosságára, valamint arra, hogy iránymutatásaik napjaink pedagógiájára is aktuális jelentőséggel bírnak.