Öröklődő tündérmesék A családi mitológia jelenléte Szabó Magda és Jablonczay Lenke meséjében

Absztrakt

Szabó Magda több önéletrajzi ihletésű művében (például az Ókútban vagy a Für Elise-ben) is utalt rá, hogy édesanyja, Jablonczay Lenke maga is publikáló író volt, akinek kiterjedt fantáziavilága jelentős hatást gyakorolt meseregényeire, és aki nélkül sem a Tündér Lala, sem a Sziget-kék, sem a Bárány Boldizsár nem jöhetett volna létre. Ennek ürügyén szinte tolakodóan merül fel a kérdés, hogy vajon Szabó Magda milyen konkrét esetekben hagyatkozott édesanyja mesevilágára, milyen meghatározó elemeket és motívumokat emelt át a történeteiből, és vajon összességében mennyire támaszkodott az író az édesanyja által teremtett „családi mitológiára” egyedülálló meséinek megalkotásakor. A jelen tanulmányban Szabó Magda 1965-ben megjelent Tündér Lala című meseregényét hasonlítom össze édesanyjának A boldogság gyűrűje című történetével, amely 1925-ben jelent meg folytatásokban a debreceni Egyetértés című politikai napilapban. Munkám során tehát azt vizsgálom, hogy a két mű között milyen egyezések állnak fenn. Ehhez a világépítés (world building) és a történet, azaz a cselekmény jellegzetességeit helyezem előtérbe. E fő szempontok alapján sorra veszem a művekre vonatkozó világépítési eszközöket (a térhasználatot, az államformát, a két világot benépesítő fajok diverzitását, a tudományközpontú világszemlélet mibenlétét, a nyelvezet- és szóhasználatot), valamint a cselekmény egybecsengő momentumait. Megállapítom, hogy Szabó Magda nemcsak az elképzelt világ megteremtése során támaszkodhatott anyja történetére, hanem a cselekmény megírásakor is átemelhetett bizonyos elemeket.