A családi literáció szerepe rurális közegben élő diplomás családok olvasóvá nevelői habitusában

Absztrakt

Jelen olvasásszociológiai tanulmány interdiszciplináris kérdésként fókuszál az olvasóvá nevelés kérdéskörére az olvasásszociológia, nevelésszociológia, pedagógia keresztmetszetében. Kutatásom célja olyan narratívák, attitűdöket megismerése, melyek a sóvidéki (Erdély, Románia), rurális közegben élő diplomás családok gyerekeinek olvasóvá nevelésének folyamatát meghatározzák, az olvasás ázsiójának helyzetét és társadalmi összefüggéseit körüljárják. A félstrukturált interjúk módszerével nyert empirikus adatok feltárását a családi literáció szakirodalmának teoretikus hátterébe, valamint a kompetencialapú olvasásvizsgálatok elméleti rendszerébe ágyazom. Keresem a választ arra, hogyan lehet megalapozni kisgyermekkorban az olvasás iránti érdeklődést, milyen okok és motívumok állnak a globálisnak mondható olvasás iránti passzivitás hátterében. A soron következő interjús kutatásban az erdélyi, rurális közegben élő diplomás családok meseolvasási szokásaira, attitűdjére a fenti összefüggésben fókuszálok: hogy mennyiben van jelen a családi literációs tudatosság a sóvidéki diplomás családoknál, a korai olvasás, a mesék szerepe mennyire érhető tetten a gyermeki kompetenciák tükrében, továbbá milyen tudatos törekvéseket tesz a szülő az olvasóvá nevelés koragyermekkori szakaszában. További célom a kapott eredmények elemzésének segítségével a térségben hasznosítható működőképes alternatívák megfogalmazása: a szellemi tőke helyben hasznosíthatóságának kérdése a helyben érvényesülő tudásalapú vs. ipari társadalmi berendezkedésben, az erdélyi kisebbségi magyar közbeszédben.