Vallásváltoztatás és szociológia

Absztrakt

A tanulmány a családtól örökölt vallás megváltoztatásának társadalmi törvényszerűségeivel foglalkozik. A jelenség jelentése és súlya történelmi időben és térben nagyon különböző, ahogy ezt az egész világból vett példák mutatják. A tanulmány sorra veszi azokat a tudásszociológiailag megragadható motívumokat, melyek a domináns vagy többségi vallások választása mellett szólnak, de azokat a részben hálózatelméleti megfontolásokat is, amelyek a kisebbségi vallások növekedését segítik. A tanulmány előszámlálja azokat a racionalizálható okokat is, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a mai Magyarországon a katolikusnak és a reformátusnak bejegyzettek egyaránt 30%-ban választják jelenlegi státuszukként a „nem tartozik felekezethez” jelzőt, az evangélikusoknál ez 37%. Az ellenirányú folyamat is sokkal jelentősebb, mint amit a szekularizációs hipotézis alapján általában gondolhatnánk: a nem bejegyzettek 19%-a valamilyen felekezetet már jelenlegi felekezetként megnevezett. A katolikusok 1%-a, a reformátusoknak viszont 4%-a, az evangélikusoknak pedig 9%-a mozdult el egy másik vallás irányába. A választott vallás részesedése mintegy fordított arányban van az öröklött vallásukat követők körében mutatott erősorrenddel, mert 38%-kal a kisegyházak vezetnek. A célcsoportban 34%-kal vesznek részt a katolikusok és 24%-kal a reformátusok – ez a reformátusok felülreprezentációját jelzi.
A mindössze 2%-nyi evangélikus a történelmi nagyokhoz képest alulreprezentált.