"Nem árulok sem kemény, sem reménydrogot" : egy jól használható, kortárs csali (Heiner Müller: Hamletgép)

Absztrakt

Ez a tanulmány a KRE BTK Magyar Irodalom Tanszéke, a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által rendezett „Kötelezők szabadon” című konferenciára íródott. A szervezők olyan előadásokat kértek, „amelyek a kötelező olvasmányok és a kortárs irodalom párhuzamaira, műfaji, tematikus, intertextuális érintkezésére mutatnak rá, szem előtt tartva a korszerű irodalomkritika eredményeinek iskolai taníthatóságát”. 2016 februárjáig meg voltam győződve arról, hogy Shakespeare tragédiája ebből a szempontból lerágott csontnak számít, hiszen tanulás-módszertani disszeminációja nemcsak megkérdőjelezhetetlenül gazdag, hanem előszeretettel épít a kortárs kultúra olyan elemeire, mint Columbo alakja és ballonkabátja, a Hair „What a peace of work is man” kezdetű dala, vagy Závada Péter, Győrfi Kata Slamletjei. Vagyis az ajánlott tanmenetek, óratervek nem csupán Jarry Übü király, Csehov Sirály, Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című drámáit, illetve a filmtörténet és a rendezői színház Hamlet-olvasatait, hanem „a diákok előzetes tudásának forrásaként funkcionáló”, populáris irodalmat és médiaszövegekeket is felhasználják arra, hogy ez a „tematikailag és nyelvileg a diákok világától távol lévő szöveg” megszólaljon az irodalomórán.