A németalföldi kultúrtér - magyar áthallásokkal : Hollandia, Belgium és a Dél-afrikai Köztársaság nyelv és oktatáspolitikája az 1990-es években

Absztrakt

Az utóbbi évtizedek társas létét vizsgáló hazai és nemzetközi irodalomban egyre gyakrabban vetődik fel az a kérdés, hogy a jelenlegi pluralizálódó világban, ahol a parlamenti demokráciák túlsúlyba kerültek, vajon szavatolhatóak-e az egyén alapvető jogai, vajon létezik-e olyan megoldás, amely az egyénnek – nem mint egy közösség tagjának – a jogait tudja biztosítani egy adott államban. Vajon minden állampolgár számára biztosíthatók-e az állami intézmények elvárt semlegessége mellett azok a partikuláris, illetve csoport-szempontok, amelyek akár a többségi nemzet érdekeivel ellentétesek? Megteremthetőek-e egy multikulturális állam minden állampolgára számára, vagy akár a bevándorlók és más jogi kategóriába tartozó, tartósan letelepedettek számára a feltételek arra, hogy élhessenek legalapvetőbb jogaikkal, azaz, hogy saját anyanyelvükön, saját kulturális és vallási szokásaik szerint nyilvánulhassanak meg? Vajon a folyamatban lévő gazdasági és politikai integrációs, homogenizációs folyamatok összeegyeztethetőek a kulturális és nyelvi sokféleség, illetve a különbözőség fenntartásának céljával? Valóban csak a jog kérdése volna a kisebbségi kérdés rendezése és kezelése? A fentiek is mutatják, hogy a kérdés mennyire összetett, amelynek megoldására véleményem szerint egy új, interdiszciplináris paradigmára volna szükség, amelynek kialakítása, úgy gondolom, csak a különböző tudományterületek összekapcsolódásával valósítható meg (ezért szorgalmazandó a különböző tudományterületek művelői közötti párbeszéd). Összefoglaló tanulmányommal ehhez kívánok adalékokkal hozzájárulni.