Imitáció és önazonosság Móricz Zsigmond Rokonok című művében

Absztrakt

Móricz Zsigmond 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye a gazdasági világválság utáni panamák világába kalauzolja el az olvasót. A Rokonok által felkínált értelmezési lehetőségek közül elsőként a társadalmi regény felőli olvasat tűnik a legkézenfekvőbbnek, a dzsentri-témát középpontba állító szöveg ugyanis korhű pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról.2 A könyv népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy a regényvilágban feltárt kórképet – a hatalom hálójába és a korrupciók világába került kisember vergődését – ma is pontosnak érezhetjük. Kopjáss István felemelkedésének és bukásának története a karrierregény műfaji hagyományát is felidézi, hiszen a politikai és társadalmi elitbe történő beilleszkedése meghatározó eleme a cselekménynek.