Együttnevelés a gyakorlatban : szabad iskolaválasztás és integráció

Absztrakt

A halmozottan hátrányos helyzetű és roma gyerekek iskolai integrációja „lerágott csont” a hazai szakmai, politikai közbeszédben. Kicsit olyan, mint a foci: mindenki jobban ért hozzá, mint a terepen dolgozók, a problémákkal életközelben szembesülő pedagógusok. Még a komolyan vehető megnyilvánulásokban is feltűnő az egyoldalúság: az integrációt kizárólag a hátrányos helyzetűek, a kisebbségiek szempontjából vizsgálva nem veszünk tudomást arról, hogy az együttnevelés elhallgatott szereplői, a motivált, többségi társadalomhoz tartozó, jó (jobb) egzisztenciális körülmények között élő tanulók és családjaik is alanyai az integrációs törekvéseknek, igényeik figyelembevétele és legalább részleges kielégítése nélkül nem tarthatók a rendszerben.