Életreform- és társadalmi-pedagógiai megújulási mozgalmak Magyarországon a 20. század elején

Absztrakt

A 20. század eleji európai társadalmi-történeti viszonyok meghatározó eleme a szociális igazságtalanság iránti érzékenység erősödése. Ennek fontosabb megnyilvánulásai az elégedetlenség az intézményes vallásokkal szemben, idegenkedés a racionalizmustól és a materializmustól. Kétségbeejtő a kirekesztettek, a társadalom peremére kerültek elkeseredettsége, reménytelensége. Érdekes, hogy ilyenkor a diktatúrák többnyire a költőket és az írókat zárják először börtönbe. Így történt ez most is, hiszen a költők, az írók és a művészek reagáltak a leggyorsabban és a leghatásosabban a visszásságokra. A sok-sok kezdeményezés között vallásos és szociális elemet kombináló mozgalmak is keletkeztek: egyesek közülük fejlődtek és napjainkig megmaradtak, mások elsorvadtak.