A félelemtől az iróniáig Machiavelli Belfagorja

Absztrakt

Az írás először arra a kérdésre keres választ, hogyan lehet összeegyeztetni a végtelen és végtelenül jó Isten fogalmát a világon mindenütt jelentkező Gonosz sokszor sikeres tevékenységével? A probléma történeti áttekintése során a keresztény teológia platonikus vonulatának (Dionüsziosz Areopagitosz, Eriugena, majd szent Anzelm) eszméit követjük nyomon. Ennek lényege: Istennek nincs valódi riválisa, nincs preegzisztens rossz, a Gonosz az ember helytelen döntésében rejtőzködik. Ugyanakkor az ember méltóságának (Istenhez való hasonlóságának) nélkülözhetetlen része akaratának szabadsága. A második rész arról szól, miként tűnik el a 15. századi neoplatonikus gondolkodók docta religiójából, illetve hogyan válik, elvesztve félelmetességét, ironikusan ábrázolt alakká Machiavelli tanulságos meséjében.