A vegyesházasságok tilalma az ókori kereszténységben kánonjog vagy krisztológia?
Main Article Content
Absztrakt
Az ókori kereszténységben a vegyesházasságokat általában tiltották a közösség vezetői, az egyházatyák és a zsinatok is: annak ellenére vagy éppen azért, mert az Újszövetség nem tartalmazott egyetlen olyan szakaszt sem, ami egyértelműen megtiltotta volna a keresztény házasulandóknak a más vallásúakkal való házasságot. Ezek a tilalmak ugyanakkor inkább lebeszélésnek tekinthetőek (bár néha kemény megfogalmazásokat is találunk), illetve a zsinatok is inkább csak kisebb büntetéssel sújtják a „vegyesházasság elkövetésében bűnösöket”. Nagy Theodosiustól 388-ból származik az egyetlen római jogi törvény, amely viszont teljes szigorral sújtott le azokra a férfiakra, akik keresztényként zsidó nőt, vagy zsidóként keresztény nőt vettek feleségül: a büntetés a társadalmi státusztól függően halál vagy teljes vagyonelkobzás volt. Utóbbi szigorúságához hasonlítható a kor rabbinikus tilalma is, ahol viszont csak a nem zsidó nővel házasodó zsidó férfit büntetnék halállal a rabbinikus hatóságok – ha erre joguk lenne. A dolgozat a keresztények részben megengedő, részben élesen elítélő álláspontjának okaira próbál választ adni.