Cápaapák, delfinanyák: Szemelvények az ailianosi De natura animalium tengeri élőlényekkel kapcsolatos feljegyzéseiből

Abstract

Vígh Éva tudományos munkásságának fontos területét jelentik a reneszánsz és a barokk eszme- és művelődéstörténetében, irodalmában egyaránt fontos szerepet játszó, fiziognómiával kapcsolatos kutatások. A fizikai adottságok és az emberi jellem összefüggését feltételező tan elválaszthatatlan az állati és az emberi világ, természet és erkölcs viszonyát taglaló művektől. Az ünnepelt értő fordítója, értelmezője és kiadója az állati/emberi viselkedés esetleges hasonlóságáról szóló antik és újkori forrásoknak, kézikönyveknek. Az alábbi fordítás a császárkor görög nyelvű írója, Ailianos (~175– ~235) állatvilággal kapcsolatos gazdag miscellanea-gyűjteményének első kötetéből közöl zoológiai, etológiai és etikai megfigyeléseket tartalmazó szemelvényeket, amelyeknek főszereplői az ókori filozófiai, irodalmi tradícióban a logost nélkülöző állatok közül is a legfejletlenebbek közé sorolt, hangadásra, kommunikációra képtelen vízi élőlények. A tenger lakói az Akadémia és a Sztoa eszmeiségét ötvöző Ailianos bemutatásában pozitív (összetartás, hűség, önfeláldozás) és negatív (harag, bosszúállás) érzelmek, valamint bizonyos fokú értelem jeleit mutató lények, akiknek egyes megnyilvánulásai a tudatos, értelmes emberi cselekvéssel is rokoníthatóak, s akiknek nemes viselkedése néhány esetben az ember számára is erkölcsi példával szolgál.