Az ecsetkezelés könnyedsége és a tünékenység esztétikája

Absztrakt

A könnyedség homályos, tünékeny fogalom, amely azonban meghatározó a rokokó stílusirányzathoz sorolt művészek, s közülük is elsősorban Watteau festészetével összefüggésben. A könnyedség ugyanakkor történeti kategória, amely a reneszánsz kor udvari viselkedéskultúrájára, Castiglione sprezzaturafogalmára nyúlik vissza. A festészetelméleti diskurzusban ez a fogalom leggyakrabban az „ecsetkezelés könnyedsége” (légèreté du pinceau) kifejezésben fordul elő és ebben a formában lexikalizálódott a francia nyelvben. Tanulmányunkban XVIII. századi forrásszövegek: szótárak és enciklopédiák, valamint Caylus De la légèreté de l’outil [Az ecsetkezelés könnyedségéről] című, 1755-ös akadémiai előadása nyomán a könnyedség képi megnyilvánulásait vizsgáljuk Watteau hintázó nőt ábrázoló művei alapján, amelyeknek nemcsak a kidolgozásmódja, hanem a témája is könnyedséget sugall.