Measuring nursing competence with special regard to practical placement

Absztrakt

Az ápolók képzését jelentősen befolyásolják az Európai Unió stratégiai döntései,
a munkaerőpiac, valamint a hallgatók igényei. Az elvárásoknak jobban megfelelő
képzések megvalósításának egyik lehetséges útja a kompetencia szemléletű oktatás,
mely nagyobb hangsúlyt fektet a felkészítés hatékonyságára, a képzőintézmény és a
területi gyakorlatot biztosító egészségügyi intézmény együttműködésére. A kompetencia
fogalma tisztázatlan a hazai ápolási gyakorlatban, így nincs konszenzus abban sem,
hogy a különböző szintű végzettséggel rendelkező ápolói munkakörökben mi az elvárt
kompetencia. Bár az akadémiai fokozattal rendelkező ápolókra vonatkozó képzési és
kimeneti követelmények tartalma megfelel a nemzetközi ajánlásoknak, hiányoznak
a nemzetközi összevetésre alkalmas adatok a területi gyakorlatok hatékonyságára
vonatkozóan. Kutatásomban az EHTAN NCQ alkalmazásával azonosítani kívántam a
vizsgálatban résztvevők, – ezen keresztül az ápolói gyakorlat – fontosnak, ill. kevésbé
fontosnak értékelt kompetencia területeit, valamint a felsőoktatásban folyó ápolóképzés
területi gyakorlati oktatásra vonatkozó problémáit. A vizsgált 8 kompetencia-terület
önértékelésére vonatkozó nemzetközi eredményekben az első négy helyen szerepel
a team-munka, a szakmai és etikai gyakorlat, a kommunikáció és az ápolási ellátás
nyújtása kompetencia terület, míg utolsó helyre került a kutatás és fejlesztés. A hazai
vizsgálat eredményei hasonlóak az első négy kompetencia terület vonatkozásában, de
a sorrend eltérő. Az ápolási ellátás nyújtása itt az első helyen áll, a kutatás és fejlesztés
kompetencia-terület pedig az utolsó. A kompetencia-területek hazai rangsorában,
a szakmai és etikai gyakorlat a második, a kommunikáció a harmadik, a team-munka
a negyedik helyre került, nemzetközi viszonyításban azonban ezek értékelése a leggyengébb
az országok között. Azaz a hazai ápolási gyakorlat kevesebb lehetőséget kínál
e kompetencia-területek gyakorlására. A képzőintézmények között a kutatás és fejlesztés,
a tagozatokat tekintve pedig az ápolási folyamat első szakaszának, a felmérés kompetencia-terület
megítélésében volt megállapítható szignifikáns különbség. Problémát
jeleztek az eredmények a képző- és egészségügyi intézmény együttműködésének
szervezeti feltételeire, a területi gyakorlatok hatékonyságára vonatkozóan is. A gyakorlati
készség-szintre ható tényezők között 4 faktor volt definiálható, melyek felhívják
a figyelmet az oktatási intézmények területi gyakorlatot előkészítő munkájának,
a gyakorlatot irányító mentorok tevékenységének fontosságára, együttműködésük
lehetséges formáira. Szükség van továbbá a nemzetközi modellekhez jobban közelítő
fejlesztésekre, valamint a hazai intézményeknél azonos szempontok szerinti gyakorlatszervezési
megoldásokra.