A nagynémet gazdasági térség kiépítése Kelet-Közép- és Délkelet-Európában
Main Article Content
Absztrakt
Összefoglalás
1933-ban a nemzetiszocialisták hatalomra jutásával a Harmadik Birodalom vezetése – szakítva a korábbi teljesítési politikával – külpolitikai téren egyre határozottabban törekedett a versailles-i békeszerződés revíziójára. A világgazdasági válság (1929-1933) miatt Német Birodalomban fellépő általános devizahiány, fizetési és kereskedelmi egyensúlyzavarok leküzdése érdekében kidolgozott Neuer Plan, gazdasági téren a teljes önellátás megteremtését és a német hadigazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges nyersanyagok és félkésztermékek behozatalát szorgalmazta. A globális recesszió miatt értékesítési problémákkal küszködő Kelet-Közép- és Délkelet-Európa országainak mezőgazdasági termékeit – Nyugat-Európa és az Egyesült Államok által bevezetett behozatali korlátozások és egyéb protekcionista intézkedések miatt – csak Németország tudta a világpiacinál magasabb áron felvásárolni. A közép- és kelet-európai államok a tartós fogyasztási cikkek mellett a gépek és berendezések túlnyomó többségét is a Német Birodalomból szerezték be. Németország és a kelet-közép- és délkelet európai országok között megkötött gazdasági-kereskedelmi megállapodások egyoldalú gazdasági függést eredményeztek. A náci vezetés számára az 1930-as évek második felétől felértékelődött a Duna-völgyi térség jelentősége.
Tanulmányom célja a nagynémet gazdasági térség kiépülésének és a nemzetiszocialista külgazdaságpolitikának bemutatása a kelet-közép- és délkelet-európai térség irányába. Vizsgálódásom középpontjában a régió egyes országaival megkötött kétoldalú megállapodások ismertetése mellett Ausztria bekebelezésének és Csehszlovákia feldarabolásának gazdaságtörténeti következményeinek elemzése áll. Terjedelmi korlátok miatt előadásomban nem kívánok foglalkozni a német hadigazdaság rendszerével, és az egyes kelet-közép- és délkelet-európai országok gazdasági fejlődésének sajátosságaival.