A bálna queer teste

Absztrakt

Darren Aronofsky A bálna című filmje sok szempontból a queer film konvencióinak antitézise, sőt, nevezhetjük anti-queer filmnek is. Dolgozatom első felében a filmet queer szemszögből elemezem, a második részében feltérképezem a film angolnyelvű recepcióját, majd végül kifejtem, hogy miért nem sorolható a film a queer kánonba, amit a filmes kritika sem tesz meg. A főszereplő, Charlie, kudarcot vallott, mint férj és apa, mint queer élettárs és mint férfi egyaránt, egyik szerepet sem tudta teljesen magáévá tenni, és a különböző szerepeket nem sikerült integrálnia. Életének homoszexuális és heteroszexuális szakaszait időben és térben is elválasztja, a kudarc és a gyász szégyenhez és depresszióhoz vezet, az pedig kényszeres evéshez és megalázottsághoz. Charlie öngyilkos lesz: lassan halálba eszi magát. Charlie karakterén és történetén keresztül a kövérség és a nemi orientáció interszekcionális elemzését adom: a film narratíváját meghatározó túlsúly problematikus patologizálását, az internalizált homofóbiát, a queer szégyent, a fallosz nélküli, deszexualizált test regresszív állapotának traumáját, és a heteronormativitáshoz való visszatérés vágyát veszem sorra. A filmet a kritika többnyire fenntartásokkal vagy kimondottan negatívan fogadta, mert mind a kövérséget, mind a queerséget problematikusan, negatív klisékkel és sztereotipikus jegyekkel ábrázolta. Nem csak Charlie vall kudarcot, hanem a rendező, Aronofsky is. Dolgozatomban azt probálom körbejárni, hogy a film miért nem tud megfelelni a kritika és a közönség elvárásainak, és miért nincs helye a queer kánonban.