Cinkosság és szolidaritás: identitás-konstrukciók egy nemi erőszak-ügy kapcsán

Absztrakt

A tanulmány a maszkulinitások és feminitások nyilvános nemi erőszak diszkurzusokban történő konstrukcióját vizsgálja a cinkosság fogalmából kiindulva. A cinkosság Raewyn Connell (2000) patriarchátus-elméletében a maszkulinitások közötti egyik lehetséges viszonyt jelöli, amely a patriarchális osztalék reményében a hegemón maszkulinitás megerősítésére, így a nemi rend fenntartására irányul és mint ilyen, az áldozattal való szolidaritás ellen hat. Bourdieu (2000) habituselmélete szerint a férfiuralom fennmaradásában a nők is szerepet játszanak: szocializációjuk során internalizálják a rájuk szabott korlátokat, így akaratlanul is hozzájárulnak saját elnyomásuk újratermeléséhez. Ezért a cinkosság kapcsán a nemi erőszak ügyben megszólaló férfiak mellett a női megszólalók narratíváit is érdemes vizsgálni. A tanulmány egy konkrét esetet, a 2017-es Kiss László-ügyet elemzi, amely egyike volt az elmúlt években nagy médiavisszhangot kapott hazai nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. Elemzésemben kimutatom, hogy a nemi erőszak tematizálódása során, annak szexualizált és hatalmi jellege miatt, azonnal működésbe lépnek a nemi sztereotípiák, amelyek az ügy megítélésére is kihatnak, ezért a maszkulinitások és feminitások konstrukciója kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan formálódnak a gender-identitások a férfi és női megszólalók narratíváiban, hogyan szolgálják a nemi erőszak mítoszok a maszkulinitások közötti viszonyokat, hogyan kapcsolódnak a társadalmi nemek fennálló hierarchikus rendjéhez, illetve azt, hogy milyen mögöttes okok állhatnak ezek hátterében.