"Nem álmatlanságról beszélek" Disszociáció és érzelemábrázolás Murakami Haruki Szendergés című novellájában

Absztrakt

Murakami Haruki Szendergés című novellájának névtelen főszereplője feltehetőleg disszociációs zavar miatt képtelen aludni. Nyomasztóan egyhangú és eseménytelen hétköznapi életén ezzel az egészségesnek nem mondható megküzdési stratégiával próbál változtatni. Saját elbeszélése alapján élete ugyan unalmas, monoton és reménytelen, mégis azt a következtetést vonja le, hogy panaszra semmi oka. Egyes szám első személyű elbeszélőként igyekszik a negatív élményekről őszintén beszámolni, ám közben rendre pozitív értékelést társít hozzájuk. Ennek köszönhetően elbeszélése megbízhatatlan és következetlen. Értelmezésem szerint a Szendergés diszkurzusát a disszociáció kognitív sémái szervezik. Disszociációs zavar esetén „hiányzik a gondolatok, érzelmek és a tapasztalás tudatba és emlékezetbe történő normál integrációja”. Annak folytán, hogy az érzelmek a figyelmünkre is jelentős hatást gyakorolnak, egy disszociációs zavarral élő egyes szám első személyű elbeszélő története vélhetően ebből a szempontból problémásnak tekinthető. Elemzésemben amellett érvelek, hogy Murakami novellájában a disszociáció megtapasztalása nem csupán a történet szintjén figyelhető meg, hanem a történetmondási technikák megértésében is fontos szerepet játszik. Hipotézisem alapján a novellában az események helyett az érzelemábrázolás, illetve ennek hiánya teremti meg a narrativitást. A novellát a kognitív narratológia és a kognitív pszichológia segítségével elemzem, különös tekintettel a disznarráció, illetve a tagadott vagy kihagyott részletek működésére és funkciójára, valamint az érzelmek ábrázolására.