A felnőttoktatás és -képzés fejlesztésének kihívásai, avagy hogyan segít a múlt a jövő megértésében

Absztrakt

Immáron lassan két esztendő telt el azóta, hogy az EU Miniszteri Tanácsa elfogadta 2021 végén az Új Európai Felnőtt-tanulási Akciótervet, mely kijelölte azokat az irányokat, melyek révén lehetőség nyílik a tagországokban érdemben hozzájárulni a felnőtt tanulók számának és tanulási teljesítményének növeléséhez. Ugyanakkor a felnőttek tanulásának támogatásához már rendelkezésre áll három konkrét eszköz, az egyéni tanulási számla (ILA – Individual Learning Account), a mikrotanúsítványok (MC – Microcredentials) és az Europass, mint megújított uniós önéletrajzi eszköz. Az ún. Skills Agenda, vagy magyarosan a Készség és Képesség Napirend a korábbi két évtizedben már kipróbált, vagy tagállami szinten bevált gyakorlatokhoz köthető eszközök átfogó alkalmazását rejti, zömmel foglalkoztathatósági szempontok, egyúttal a társadalmi kohéziót erősítő megfontolások alapján. Érdemes visszatekintenünk a múltba, hogy mikor is jelent meg a nemzeti felnőttoktatási gondolkodásban az a jelenség, hogy lehetőleg minden felnőtt polgár számára egységesen nyújtsanak oktatást és képzést a munkához, valamint a hatékony és eredményes közösségi részvételhez, elkötelezett felelősségvállaláshoz szükséges készségek megszerzése és fejlesztése érdekében.