Médiaműveltség, digitális bennszülöttek: a mítoszok vége?

Abstract

A 21. század többek között a 2.0-ák korszaka is, miközben egyre ritkábban találkozunk a Web 2.0 elnevezéssel. Helyette inkább az ’új média’ vagy ’újmédia’ kifejezés áll, amelyet lassan kiszorít a ’közösségi média’ szókapcsolat. A 2010-es években egyre több területen lehetünk változások szemtanúi ezen a területen, így azt is láthatjuk, hogy mennyit változott ez a fogalomkör, és főleg mennyit változtak a hozzá kötődő mítoszok. Ezeknek a fogalmaknak és mítoszoknak egy része a tág értelemben vett írástudás kapcsán létezett és él tovább. Az írástudáshoz kapcsolódó diskurzus közben mégis nagyban az új médiához kötődik. A régi és az új média között sokan látnak ellentétet, miközben lényegében együtt fejlődnek és folytonosság van közöttük. Az új médiában a meglevő minták megismétlésének például az a célja, hogy megnyugtasson bennünket. Valójában nehéz megmondani, mi az új médiában az, ami a régit utánozza és mi az, ami valóban új, miközben – elődjeinek hiányosságait kiemelve – magáról azt állítja, hogy ezeket a hiányosságokat természetes módon meg tudja haladni (Balbi, 2015).