Iskolakultúra

Miért hálásak az egyetemi hallgatók oktatóiknak?

Ildikó Dósa — 2024-04-16

A 21. században világszerte, így Magyarországon is a felsőoktatási intézményekben paradigmaváltás jelent meg: a frontális, az oktató által közvetített tananyagátadás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a hallgatóvagy tanulásközpontú módszerek terjedése, a tanulási légkör, az oktató-hallgató viszony javítására, illetve az intézmények tanítási-tanulási kultúrájának jobbítására való törekvés. A változások a teljes oktatási ökoszisztémát érintik: a hallgatói élmény és a hallgatói elégedettség öregbíti az oktatási intézmények hírnevét, javíthatja a rangsorokban elfoglalt helyét, vonzerejét. A hallgatói élmény és az elégedettség által generált magasabb motivációs szint serkenti a diákok személyes fejlődését, fokozza sikerességüket tanulmányaik, és vélhetően munkaerőpiaci szereplésük során. A hallgatói jóllét elérésében az intézményi infrastruktúra, az adminisztrációs támogatás mellett kiemelkedő szerepe van az oktatók tevékenységének. Nincs konszenzus az oktatói kiválóság konkrét meghatározásáról, azonban a nagyrészt objektív (például akadémiai teljesítmény) szempontok mellett egyre nagyobb nyomatékot kapnak egyéb elemek (például hallgatókkal való bánásmód, támogató attitűdök, kapcsolatkezelési kompetenciák). A hallgatók oktatókkal szembeni elvárásainak, véleményének összegyűjtése mellett nagy hatással lehet az oktatási ökoszisztémára a hallgatói köszönetnyilvánítások megismerése. A diákok által kifejezett hála megragadja a tanítási munka azon elemeit, amelyek különösen értékesek a diákok számára, amelyek személyesen előreviszik őket, rámutatnak azokra az oktatói gyakorlatokra, viselkedésekre, attitűdökre, amelyekben a hallgatók szeretnék megerősíteni oktatóikat. Írásunkban a Budapesti Gazdasági Egyetemen a Thank-a-Teacher (TAT) program keretében összegyűjtött hallgatói hálaüzenetekben felfedezhető fókuszokat, mintázatokat kerestük, vizsgáltuk ezek előfordulását és kombinációit. Egyetemünk diákjai elsősorban a tanulásukat támogató oktatói erények, másodsorban a foglalkozásokon kívülre is kisugárzó emberi vonások miatt hálásak, valamint kiemelték a szakmai és magánéletükre hosszú távon is kiható pozitív, formáló hatást és a lenyűgöző szaktudást.

A zenei pálya előnyei és hátrányai intézményvezetői szemszögből

Judit Váradi — 2024-04-16

Hazánkban a zenei képzés szintjei közül a művészeti oktatás középfokára eddig kevés figyelem irányult. Ez a képzés létszámában és feladatában is eltér az alapfokú művészetoktatástól, hiszen ez már a professzionális képzés színtere, így ennek minősége határozza meg a művészeti felsőoktatás színvonalát és a leendő művészek, művészetet oktató tanárok szakmai elképzelését. Kutatásunk során a művészeti profillal működő szakgimnáziumok intézményvezetői (n = 17) számára állítottunk össze egy kérdőívet, amely az objektív adatok mellett a nyitott kérdésekre adott válaszokkal az igazgatók véleményét tükrözi a zenei pálya előnyeiről és hátrányairól és a pálya népszerűsítésének lehetőségeiről. Ezek az érvek a tanulók pályaválasztása során döntő jelentőségűnek bizonyulhatnak.

Az ezerarcú magyar nyelv és irodalom

Orsolya Turi — 2024-04-16

A félévente megjelenő kiadvány tartalmazza az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének
és más egyetemek kutatóinak munkáit, melyek az irodalom- és a nyelvtudomány szerteágazó területéhez kapcsolódnak.

A klímaváltozás oktatásának alapjai pedagógiai nézőpontból

Valéria Kelemen — 2024-04-16

Tanulmányunk nemzetközi szakirodalom alapján veszi számba a klímaváltozás oktatásának neveléstudományi alapjait azzal a céllal, hogy megkönnyítse az ezzel a témával foglalkozni kívánó szakemberek munkáját. A munka a klímaváltozás jelenségének és hatásainak rövid ismertetése után a klímaváltozás oktatásának szükségességét taglalja. Ezt követően a téma sajátosságait mutatja be. Az egyik ilyen tulajdonság az interdiszciplináris jellege, a másik, hogy összefügg az egyén értékeivel, azaz nemcsak tudományos alapokon nyugszik, de a problémához való egyéni viszonyulásnak is jelentős a szerepe. Majd a klímaváltozás oktatásának egy holisztikus modelljét, a Bicikli-modellt ismerteti. E modellt pedagógusok munkájának támogatása érdekében alkották, és annak leírását tartalmazza, hogy mely témakörök oktatása szükséges a klímaváltozás jelenségének teljeskörű bemutatásához. Ezt a téma tanításának lehetséges stratégiáinak bemutatása követi. A klímaváltozás tanítását igénylő pedagógusszerep leírása után a tanulmány a klímaváltozás oktatásának kiemelt szerepét hangsúlyozza a hátrányos helyzetű csoportok esetében. E célcsoport klímaváltozással szembeni kiszolgáltatottságának lehetséges okai közé tartozik felkészültségük alacsony szintje, korlátozott erőforrásaik, érdeklődésük hiánya és a klímaváltozás okozta szorongás kezelésének nehézségei.

Fenntartható-e a digitális oktatás a klímaváltozás árnyékában?

Attila Rausch — 2024-04-16

A digitális oktatás mindennapjaink részét képezi, ma már a tanítási-tanulási folyamat során a digitális technológiai eszközökön keresztül történik az információszerzés, a tanulótársakkal, pedagógusokkal, oktatókkal való kommunikáció és együttműködés, tartalomalkotás meghatározó része. Az elmúlt időszakban pedig a mesterséges intelligencia oktatásra gyakorolt hatása került a fókuszba. Mindezek mellett kevés szó esik e felgyorsult technológiai fejlődés környezetre gyakorolt hatásáról és arról, hogy egy ilyen mértékű digitális transzformáció az oktatásban miképp lehet fenntartható. A tanulmányban áttekintem az oktatásban használt digitális eszközök és szolgáltatások környezetre gyakorolt hatásait, és bemutatom azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezeket a hatásokat mérsékelni tudjuk, hogy a felhasználói oldalról is lépéseket tegyünk a digitális oktatás fenntarthatósága érdekében. Az oktatásnak és a digitális kompetencia fejlesztésének kulcsszerepe van az oktatási szféra fenntartható digitális transzformációjában, és fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a környezettudatos digitáliseszköz- használatra nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatás és képzések során.

A fenntartható divattal kapcsolatos döntések vizsgálata a középiskolások körében

Imre Tódor — 2024-04-16

A fenntarthatóság az elmúlt években aktuális és jelentőségteljes kérdéssé vált. A Magyarországon évek óta megrendezésre kerülő Fenntarthatósági Témahéthez hasonlóan a 2013/2014-es tanévtől kezdődően Románia Oktatási Minisztériuma kötelező jelleggel bevezette a „Zöld Hétnek” nevezett fenntarthatósági témahetet, amelynek keretén belül a pedagógusok iskolai és iskolán kívüli tevékenységeket szerveznek a tanulók számára. Jelen tanulmány a fenntarthatóság egyik szegmensére, a fenntartható divatra fókuszál, amely nagymértékben érinti a középiskolás tanulók mindennapjait. A divatipar nagy részére jelenleg a következők jellemzőek: rövid termékéletciklus, magas piaci volatilitás és nagyszámú impulzusvásárlás (Myint és Lee, 2017; Radtke és mtsai, 2022; Strähle, 2017). Kutatásom célja a Z generációs tanulók szokásainak, fenntartható divattal kapcsolatos fogyasztói magatartásának, döntési mechanizmusainak a vizsgálata. Kutatásom során arra keresem a választ, hogy a tanulók milyen kritériumok alapján hozzák meg a ruhavásárlási döntésüket, milyen vásárlói klasztercsoportok fedezhetők fel, és mi jellemzi őket. A kvantitatív kutatásom célcsoportját egy székelyföldi megye magyar tannyelvű középiskoláinak tanulói képezik. Valószínűségi, azon belül rétegzett típusú mintavételt alkalmaztam. A mintába 13 középiskola került be, a minta elemszáma 1311 fő. A kutatás eszközéül a kérdőív szolgált, amelynek kérdéskörei három főcsoportba sorolhatók. Első körben a tanulók szocio-demográfiai, szocio-ökonómiai, szociokulturális és iskolaszintű adataira; másodsorban a fenntartható divat fogalmára, a fenntartható ruházatra való áttérés hajlandóságára; harmadsorban a tanulók ruhavásárlási kritériumaira, a vásárlások gyakoriságára, összegére, helyszínére, információforrására kérdeztem rá. A tanulók ruhavásárlási döntéseinek elsődleges kritériumát a termék ára, minősége és dizájnja képezi. A klaszteranalízis eredményeként négy különálló tanulói csoportot sikerült elkülönítenünk, akiket a praktikus vásárlók, kedvezményvadászok, márkahű-orientáltak és fenntartható-orientáltak elnevezéssel illettünk.

A STEM szakos hallgatók fenntarthatósági nézetei

Emese Alter — 2024-04-16

A STEM (természettudományos, informatikai és műszaki és matematikai) területek kapcsán leggyakrabban tematizált problémák a magas lemorzsolódási arányok és a nők alulreprezentáltsága, azonban a leendő STEM szakemberek értékvilágával kevés szakirodalom foglalkozik. Tanulmányunk célja a STEM hallgatók környezeti fenntarthatósággal és materializmussal kapcsolatos értékeinek feltárása és nem-STEM szakosokkal való összevetése volt, ugyanis kiemelten fontos kérdés, hogy a globális és hosszú távú hatással bíró technológiai innovációk létrehozásáért és alkalmazásáért felelős szakemberek számára mennyiben jelent fontos szempontot a környezet védelme és a fenntarthatóságra való törekvés. Kutatásunk mintáját összesen 17 magyarországi egyetem hallgatói adták (n = 7153 fő). Hipotéziseink tesztelésekor a képzések presztízse, valamint piaccal való összefonódása és nemi arányai alapján kialakított hét képzési területi csoport esetében vizsgáltuk a hallgatók természeti értékek megőrzésével, a természet erőforrásként való használatával, a természet szeretetével és materializmussal kapcsolatos értékeit, valamint az egyes képzési területeken nemi összehasonlításokat is végeztünk. Eredményeink alapján elmondható, hogy a hallgatók fenntarthatósági és materialista értékei elsősorban a képzési területük presztízsével és piacosodásának mértékével mutatnak összefüggést, s a magasabb presztízsű képzések (műszaki és informatikai, jogi és közgazdasági) hallgatóinak fenntarthatósági értékei jelentősen kedvezőtlenebbek, materialista értékei pedig magasabbak az alacsonyabb presztízsű, kevésbé piacosodott területek hallgatóinál, s ez a tendencia független volt a képzésterületek nemi összetételétől. A nemi különbségek vizsgálata arra mutatott rá, hogy bár a legtöbb képzésen a nők fenntarthatósági értékei kedvezőbbek, ez az eltérés a STEM területeken bizonyult a legmarkánsabbnak. A téma további kutatása során érdekes kérdés lehet, hogy mennyiben magyarázhatja a megfigyelt különbségeket a felsőoktatási intézményekben zajló diszciplináris szocializáció, valamint a fenntarthatóságra való reflexió kurrikulumban való megjelenése vagy annak hiánya, illetve a felsőoktatás piacosodása.

„Márpedig most itt szeptember harmadikától integrálunk!”

Evelin Janó — 2024-04-16

Tanulmányomban az iskola hálózatként való működésére fókuszálok. Az iskola az első olyan társadalmi intézmény, ahol a gyerekek a mássággal találkoznak, ahol lehetőséget kaphatnak azon heterogén gyenge kötések kialakításához, amelyek hosszú távon is segíthetik a hátrányos helyzetű és roma fiatalok sikeresebb életpályáját. Kutatásomban három kutatási kérdésre kerestem a választ: 1. Mennyiben befolyásolja az integrált oktatás és összetartó osztályközösség kialakulását a pedagógusok, osztályfőnökök vélekedése, nevelési céljaik, oktatási módszereik a mindennapokban? 2. A hátrányos helyzetű és roma gyerekek osztályban elfoglalt helye, társaikkal való kapcsolatuk mutat-e elkülönült csoportalkotást vagy diszkriminációt az osztályon belül? 3. Jelen vannak-e rejtett szegregációs mechanizmusok az osztályokban az integráció mellett? Dolgozatom kvalitatív (interjú) és kvantitatív (kapcsolatháló-elemzés) kutatási módszerek vegyítésével, erősségeik felhasználásával új megközelítéssel vizsgálja a hátrányos helyzetű és roma fiatalok helyzetét, kortárskapcsolatait a társadalmi integráció szempontjából. Munkámban egy nagyvárosi szakgimnázium és szakközépiskola két osztályának mély elemzésével összehasonlító vizsgálattal kimutattam, hogy egy integráció mellett elhivatott középiskolában is vannak még megoldásra váró feladatok, illetve, hogy a pedagógusoknak nagy szerepük van az összetartó osztályközösség kialakításában, továbbá, hogy a közösség rejtett hálózatát az alapvető kapcsolatháló-elemzés módszereivel könnyen, gyorsan és a szociometriához képest pontosabban lehet vizsgálni.