Iskolakultúra

Összehasonlító szisztematikus szakirodalmi szintézis a tanárjelöltek és gyakorló pedagógusok játékos oktatás iránti hozzáállásáról

2024-08-03T11:06:46+02:00

A játékos oktatás számos előnnyel járhat, amelyek közül kiemelkedik a fokozódó bevonódás eredményeként a tanulási motiváció, a tanulási teljesítmény növelése, valamint a komplex személyiségfejlesztés, azonban a módszertan hatékony alkalmazása nagyban függ a pedagógusok hozzáállásától, nézeteitől. Jelen szisztematikus szakirodalmi szintézis célja összehasonlítani gyakorló pedagógusok és tanárjelöltek nézeteit, hozzáállását a játékosítással, illetve a játékalapú tanulással kapcsolatban, valamint feltérképezni a befolyásoló tényezőket, amelyek hatással lehetnek jelenlegi vagy későbbi játékos gyakorlatukra. A szisztematikus szakirodalmi szintézis során a végső mintába 215 tanulmány került be. Az eredmények alapján a pedagógusok többnyire pozitív hozzáállást mutatnak a játékos módszertan iránt, azonban sokszor mégsem alkalmazzák azt gyakorlatuk során, gyakran külső hátráltató tényezőkre hivatkozva. Ezen arány javítása érdekében érdemes lenne a témát nem digitális aspektusból is vizsgálni, mivel a hagyományos eszközök alkalmazása segítheti az implementálást, azonban jelenleg a tanulmányok nagy része a digitális kontextus felől közelíti meg a kérdéskört. Továbbá az elméleti keret tisztázása, egységesítése nagyban hozzájárulna a későbbi kutatások elméleti megalapozottságához, a szakkifejezések helyes használatához. A gyakorló pedagógusok, valamint a leendő tanárok nézeteit, gyakorlatát befolyásoló tényezők a következő kategóriákba tömöríthetők: Az egyéni szinten belülre a játékos oktatásról alkotott nézetek, tapasztalatok, valamint az egyéni jellemvonások, kódcsoportok, míg az intézményi és rendszerszintű tényezőkbe az adaptálhatóság, a környezet, a pedagógiai továbbképzések, az eszközök, valamint a szabályozások kerültek. Jelen kutatás hasznosnak bizonyulhat döntéshozók és intézményvezetők számára, amennyiben támogatni szeretnék a játékos módszertanok gyakorlatban történő megvalósítását, valamint gyakorló és leendő pedagógusoknak egyaránt, amennyiben támpontokat keresnek a játékos módszertan sikeres megvalósításához.

A gamifikáció diskurzusa Magyarországon: elméleti modellek, pedagógiai gyakorlatok és trendek

2024-09-22T10:42:57+02:00

Az elmúlt évtizedekben a hagyományos oktatási módszerek hatékonyságának csökkenése egyre nagyobb figyelmet irányított az innovatív tanulási technikák felé. A gamifikáció mint alternatív oktatási módszer a 2010- es évek óta fokozott érdeklődés tárgyát képezi, és mind nemzetközi, mind hazai szinten egyre több kutatás foglalkozik alkalmazásával. Jelen tanulmány a PRISMA szisztematikus irodalmi áttekintés segítségével feltáró jellegű kutatást mutat be. A vizsgálat a magyarországi gamifikációs diskurzus oktatási szegmensének exploratív feltárását végezte el 2010 és 2023 között (n = 69). A kutatási kérdések arra irányultak, hogy milyen definíciók és modellek jelennek meg a diskurzusban, azokat milyen céllal, az oktatás mely szintjein, milyen tantárgyak keretében és milyen munkaformában alkalmazzák. A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a magyarországi gamifikációs diskurzus oktatási szegmensében alkalmazott definíciók és modellek rendkívül széles spektrumon mozognak. A gamifikációt alkalmazó pedagógusok és oktatók nagyobb mértékben alkalmazzák a megközelítést a köznevelésben, mint a felsőoktatásban. Az adaptációk vizsgálata során megállapítottuk, hogy – összhangban a nemzetközi diskurzus egy részével – hazánkban is a módszert adaptálók többségben digitális alapokon közelítik meg a gamifikációt. További eredményként jelenik meg, hogy a gamifikációval foglalkozó elméleti munkák és adaptációs vizsgálatok a gamifikációt kiugró mértékben a tanulói motiváció növelése miatt alkalmazzák. Az eredmények alapján elmondható, hogy a gamifikációval foglalkozó magyarországi diskurzus oktatási szegmense folyamatosan bővülő tendenciát mutat, valamint – szemben a nemzetközi gamifikációs diskurzussal – az empirikus és teoretikus munkák száma közel azonos mértékű. Az empirikus kutatások jelentős része kvantitatív módszertant alkalmaz, elenyésző a kvalitatív kutatások számra. Kutatásunk célja, hogy a magyarországi gamifikációs diskurzus oktatási szegmensének feltérképezésével segítsük a hazai, a területtel foglalkozó neveléstudományi kutatásokat, valamint a gamifikáció oktatási adaptációját célzó pedagógiai gyakorlatokat.

Tendenciák a pedagógiai innovációk eredménytelensége mögött

2024-06-18T17:18:20+02:00

Pedagógus és kutató egyaránt szembesül munkája során az iskola világát érintő, egyre intenzívebb formában jelentkező kihívásokkal és azokkal az áttekinthetetlen mennyiségben érkező innovatív kezdeményezésekkel is, amelyek változatos megoldásokat ígérnek e kihívásokra. A problémák érzékelése és a szakmai kísérletek széles választékénak szerencsés együttállása azonban mégsem eredményezi a rendszerszintű minőségjavulás közös tapasztalatát. Az újító szándékú koncepciók sorsát tekintve inkább annak a jeleire figyelhetünk fel, hogy ezek sem a gyakorlatban, sem az elméleti-tudományos gondolkodás területén nem hasznosulnak a tőlük elvárható hatékonysággal. E komplex problémakör számtalan változója közül tanulmányunkban egy olyan tünetcsoportra hívjuk fel a figyelmet, amely megítélésünk szerint sok újító célú törekvés sikertelenségével hozható összefüggésbe. Az eredménytelenül maradt innovációk mögött jól azonosítható tizenegy tendenciaszerűen visszatérő és egymással is sűrű összefüggésrendszert alkotó mozzanat, amely már azelőtt kódolja az újítás kudarcát, hogy az a gyakorlatban is megtapasztalhatóvá válna. Ezek egyik csoportja az innováció kidolgozásában jelentkezik (a célok és az eszközök összemosása, az ok és az okozat felcserélése, a világ változására adott azonos irányú reakció reflexe, a félrecsúszó oppozíciók, a körkörös érvelés, a következetlen fogalomhasználat, a történeti tudatosság hiánya, valamint a szlogenszerűség), másik csoportja pedig az implementációs kísérletekkel hozható összefüggésbe (a felülről vagy kívülről érkező változtatás, a szereplők akadályként való azonosítása, a paradigmaváltás előfeltételezése). A tanulmány célja, hogy a néhány példa elemzésével bemutatott tendenciákat felismerhetővé és így elkerülhetővé tegye, és ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy az innovációkra fordított energiák nagyobb hatékonysággal érvényesülhessenek a gyakorlatban.

Veritas és amor: igazság a tanításban, szeretet a nevelésben. A Trefort szellemisége

2024-10-08T09:32:30+02:00

Mohay, P. (2024, szerk.). A Trefort szellemisége. ELTE Trefort Ágoston Gimnázium.

A diszlexia kezelésével kapcsolatos tanári nézetek

2024-11-13T20:41:03+01:00

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább a figyelem középpontjába került a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása során alkalmazott tanítási stratégiák vizsgálata. A kutatás a tanári nézeteken keresztül az interjú módszere segítségével a strukturált interjút alkalmazva arra keres választ, hogy a tanárok osztálytermi környezetben leggyakrabban milyen tüneteket azonosítanak a diszlexiás tanulók nehézségeiként. Azt is vizsgálta, hogyan tudnak segíteni a diszlexiás tanulóknak a tanórák alatt a tanárok, és munkájuk során milyen kihívások merülnek fel. A tanárok képzése és tudásuk frissítése szintén lényeges ezen a területen. Arról is érdeklődtünk, hogy a tanárok milyen információforrásokat használnak, és milyen továbbképzési lehetőséget tartanának hasznosnak a diszlexiás tanulók tanításához. Kutatásunk mintáját általános és középiskolai tanárok alkották (N = 10), akik mindannyian tanítottak sajátos nevelési igényű, közöttük diszlexiás tanulókat is. Az eredményeink arra mutattak rá, hogy a tanárok a saját megfigyeléseik, valamint a kapott szakvélemények alapján konkrét tüneteket tudnak beazonosítani, amelyek alapján fejlesztésre szorulnak a tanulók a tanórákon. A megkérdezett tanárok az osztálytermi környezetben a differenciálás módszerét hasznosnak ítélik meg, amelyet inkább kisebb csoportban látnak megvalósíthatónak az egyéni bánásmód biztosítása érdekében és az időmenedzsment miatt. A tanárok fontosnak tartják az önképzést és olyan képzéseken való részvételt, amelyek tudásuk bővítését segítik elő. Jövőbeli célként fogalmazódik meg olyan képzések megvalósítása, amelyek lehetőséget adnak a tanároknak a tanítási gyakorlatban alkalmazható stratégiák elsajátítására.