Dialógus a Törökországi levelekben

Absztrakt

A tanulmány a Törökországi leveleket fikció keretében létrejött, önreflektáló műként kezeli, olyan többrétegű „ego”-dokumentumként, melyben megtalálható az egykori valós és a „megteremtett” jelenből kiemelt és (fel)értékelt emlékek írói igény szerint átszínezett, egy fiktív, térben és időben távollévőnek szóló üzenete. Az elemzés bevezeti a fikció megtöbbszörözésének kategóriáját, s ennek retorikai megnyilvánulásait vizsgálja Mikes Törökországi leveleiben.