A pietizmus előzményei Brassóban Marcus Fronius munkássága
Main Article Content
Absztrakt
Marcus Fronius (1659‒1713) volt az erdélyi szászok, a középkorban megtelepedett németajkú populáció gazdasági központjának, Brassónak az első papja (1703) és ezzel párhuzamosan a barcasági dékán (1706) haláláig. A jelen tanulmány karrierjének azokat a pontjait emeli ki, amelyek rávilágítanak Froniusnak a 18. századi lutheránus vallási megújulási mozgalomhoz, a pietizmushoz való viszonyára. Jóllehet Fronius ragaszkodott a lutheránus dogmatika alaptanításaihoz, de sokat merített Comenius nagyszabású iskolareformjaiból és Philipp Jacob Spener egyházkormányzati újításaiból. Dogmatikai viták helyett számára a kegyesség, a vallásos életforma és a hívek lelki életének megújítása volt fontos. Számos pietistától eltérően elutasította az aszkézist, és helyén valónak tartotta a mulatságot, beleértve a táncot is. Feljegyzések is igazolják, hogy Fronius kapcsolatba lépett a pietizmus több fontos képviselőjével.