Vocavere eam preterea multis nominibus: a boccacciói Ops nyomában

Absztrakt

Ops istennő már az ókori irodalmi hagyományban is – mind névalakjait, mind a hozzá társított funkciókat tekintve – rendkívül komplex istennőként van jelen. A bőség, a gazdagság, a termékenység és a Föld istenségeként számos néven említik őt (többek között Opis, Rhea, Tellus vagy leginkább Cybelé), és ezzel párhuzamosan különféle szerepeket tulajdonítanak neki, amelyek között egyértelmű distinkció nem születik, sem az antikvitásban, sem a középkorban. Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogyan értelmezi mindezeket az Opshoz köthető, antik irodalmi elemeket a középkori hagyomány szűrőjén keresztül Boccaccio. Milyen attribútumok és interpretációk jutnak el hozzá, és forrásai alapján hogyan alkotja meg az istennőről szóló leírásait a De mulieribus claris és a Genealogia deorum gentilium soraiban? Milyen ellentmondásokba keveredik a filológus és a narrátor Boccaccio és ezek vajon feloldhatók-e? Ops alakja Boccaccio interpretációjában tehát szemléletes példája lehet annak, milyen kihívásokkal találja magát szemben a filológia hajnalán egy, az elődeitől származó ismeretek feldolgozására törekvő szerző.