„No Gyurica, kell-e még a szabadság?” – A Pesti Napló gyermekrovatának funkciói (1893–1910)

Absztrakt

A magyar nyelvű nyomtatott tömegmédiumok története a Pesti Napló 1850-es elindulásával vette kezdetét, de az a ténylegesen tagolt sajtópiac, amelyen belül a gyermekolvasó és a gyerekirodalom is megtalálja a maga saját helyét, valójában csak a századfordulóra alakult ki. Az első, tömegmédiumban megjelenő gyerekrovat szintén a Pesti Naplóban indult el, ezzel ismét megelőzve versenytársait. A Pesti Napló gyerekrovata nemcsak úttörő szerepe miatt tanulságos: az itt megjelenő tartalmak beszédes körképet kínálnak arról, miként értelmezte a századforduló a gyerek, az irodalom és a gyerekirodalom státuszát, funkcióit. A gyermekrovatnak köszönhetően a századforduló gyermektársadalma a részévé vált annak a társadalmi nyilvánosságnak, amelyet a tömegmédium egyidejűleg szólít meg és reprezentál. Bár már korábban is léteztek gyermekeknek szóló folyóiratok, de azok (néhány kivételtől eltekintve) sem az eladott példányszámok, sem a működési időtartam, sem a célközönség korosztályi összetétele tekintetében nem hasonlíthatók a tömegmédium elviekben a populáció egészét megcélzó platformjához. A Pesti Napló gyermekrovatának megjelenése több szempontból is mérföldkőnek számított a gyermekek társadalmi helyzetének alakulástörténetében: nemcsak a magyar gyermekirodalomra gyakorolt hatást, hanem a gyerekekről alkotott képre és a velük kapcsolatos elvárásokra is, hiszen a szerkesztők egy merőben új kommunikációs csatornát teremtettek a tömegmédiából addig kizárt gyermekpopuláció számára. Az 1893 és 1910 között megjelent 939 szöveget – Hermann Zoltán javaslatát alapul véve – funkcionális szempontból vizsgáltam. A korabeli gyermekirodalmi szövegek szerepének, rendeltetésének vizsgálatával ugyanis képet kaphatunk a századforduló gyermekirodalom-felfogásáról, valamint azokról a tényezőkről, amelyek mentén megragadható a mára kialakult szakadék „felnőtt-” és gyermekirodalom között.