Egy „nyelvi álarc” születése és kiteljesedése: Kakas Márton, Jókai „házi szelleme”

Absztrakt

Jókai Mór, a 19. századi magyar irodalom egyik legtermékenyebb és kétségkívül legsikeresebb prózaírója számos álnevet használt folyóiratközlései során. Ezek típusait vizsgálom, illetve különböztetem meg dolgozatomban a pszeudonimia nemzetközi és magyar szakirodalmára támaszkodva. Javarészt Gérard Genette, Brian McHale és Németh Zoltán kutatásait veszem alapul.

A Jókai által leggyakrabban alkalmazott, valamint legismertebb álnév a Kakas Márton volt, mely alak élclapfiguraként indult, majd az évek során és a különböző lapfelületekre vándorlása következtében a szerző alteregójává vált. Ennek az álnévnek a „születését” és fénykorát, beszédmódját és kedvelt témáit, különböző cikksorozatait, valamint utóéletét is nyomon lehet követni a század ismert sajtóorgánumaiban. Közéjük tartozik Kakas Márton első megjelenésének felülete, a Vasárnapi Ujság, a rövid életű Nagy Tükör, a Kakas Márton Albuma, majd e kettő utódja, a figura későbbi „otthona”, az Üstökös.

A fenti felsorolásból is világossá válik, hogy hatalmas mennyiségű Kakas Márton-szöveg létezik. Ez az egyik oka annak, hogy dolgozatomban elsősorban miért csak azokra az elbeszélésekre fókuszálok, amelyek az önéletrajzi céllal összeállított 1886–1887-es Életemből című kötetben szerepelnek. Ugyanakkor szándékomban állt azt a jelenséget is körüljárni, hogy miért kerülhettek álnéven megjelent írások egy ilyen tematikájú kötetbe, hogyan, milyen elkülönítési móddal helyezkednek el benne, illetve milyen interpretációs többletet nyújt a tárgyalt elbeszéléseknek, ha ebben a kötetben olvassuk, és nem folyóiratban.