Hogyan olvassunk útleírást?
##plugins.themes.bootstrap3.article.main##
Absztrakt
A 19. századi útleírások lehetséges olvasataira, s általában az olvasás metodikájára (a „felhasználásra”) legtöbbször csak utalásokból következtethetünk, s a kutatás is csak esetlegesen foglalkozott vele. E hiány felismerése, illetve azon kutatási következtetésünk, hogy a 19. század közepéig a könyv formátumban kiadott útleírások jelentették a külországokról kialakított kép meghatározó forrását, vezetett el egy összehasonlító elemzést is lehetővé tévő, a mai olvasót segítő interdiszciplináris olvasás-módszertan kidolgozásához. Olvasásszociológiai és kultúrtörténeti premisszákból kiinduló tanulmányunkban – a Magyarországról szóló francia nyelvű útleírások korpuszából elsősorban Marmont marsall 1837-ben megjelent szövegének segítségével – e módszertan, illetve annak továbbfejlesztési lehetőségei kerülnek ismertetésre. A szöveg státuszától és esztétikai értékelésétől függetleníthető módszer révén komplex módon tanulmányozható a szerzői motiváció, az utazás és a megfigyelés körülményei, a tér- és társadalomábrázolás, a szövegek információtartalma, az információk beszerzésének és közvetítésének eljárásai, egy adott szöveg ország-, illetve nemzetkép-formáló hatása, s általában a hatékonysága.