Rend és rendetlenség a gyűjteményekben Megjegyzések Milorad Pavić kazár szótára kapcsán

Absztrakt

Milorad Pavić Kazár szótár című lexikonregénye megfelelő lehetőséget nyújt a nyugati kultúra és civilizáció tudományos rendje, illetve rendszerei felépítésének, létrejöttének, de legfőképpen előnyeinek és hátrányainak vizsgálatához.
A Michel Foucault-i vagy Jorge Luis Borges-i értelemben veendő tudományos szerveződés, a hierarchia intézményes és egyúttal enciklopédikus kiépülése, illetve ennek ellentmondásai képezik a vizsgálat tárgyát, melyhez az említett Pavić-mű nyújtja a példákat. Borges feltételezi, hogy a kozmosz leírható enciklopédikusan, holott a tudástárak létrehozása – ahogy arról Foucault értekezik A szavak és a dolgok Előszavában – mindössze egy lehetséges emberi módszer a világ kiismerésére, de a rend, sőt a hely sem szigorú tény ebben az esetben, pusztán emberi kódolás eredménye. A metafizikai értelemben vett „abszolút könyv”, illetve abszolút gyűjtemény fikció. Paul Feyerabend Három dialógus a tudásról című művében mutat rá arra, hogy az sem egyértelmű, hogy mit tekintünk definíciónak és mit a definíció tárgyának, mert még ez a kettő is felcserélhető. A tudás társadalmi jelenség, és mint ilyen, egzakt módon nem meghatározható. Amellett persze, hogy az emberi meghatározások megismerhető határok közé sorolják például a tudást, hogy egyáltalán valamit meg lehessen állapítani róla, még ezek a határok sem tekinthetők megnyugtatóan állandónak. Míg Feyerabend számára a tudás társadalmi jelenséggé válik, addig Foucault a „dolgok”, a kultúra és a civilizáció kódjainak enciklopédikus rendjét utalja csupán a társadalom szintjére, míg a tudományokat, elsősorban a filozófiát mindezen kívül helyezi el, mint amelyek magyarázzák és szervezik a rendet. Mindezzel együtt Feyerabend és Foucault is azt kutatja, hogy egyáltalán milyen módon jöttek és jöhettek létre a tudás, illetve a megismerés általunk manapság ismert legkülönbözőbb formái.