„Ötödik minerva”: A Rákóczi-eposz első részének értelmezéséhez

Absztrakt

A Rákóczi-eposz a barokk irodalom nevezetes terméke. Szerzője ismeretlen, 1672 körül keletkezett. A Rákóczi-eposz öt részre oszlik, középpontjában II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata (1657) áll. Dolgozatomban a mű első
részét értelmezem, s azt igyekszem bizonyítani, hogy itt nem található invokáció, ez egy teljesen tipikus alkotóelemekből összeállított epifánia-szcéna: Pallasz Athéné megjelenik a sértődött poétának (aki erős félelmet érez ennek hatására), s azt látjuk, hogy az istenasszony nemcsak eget verően magas, hanem szertelenül szép is, jó illatú és arca sugárzik. Zavarba ejtő azonban, hogy Athénének szárnyas lába van, ezt a De natura deorumból meríthette a szerző, ahol Cicero megemlíti, hogy Athénét szárnyas saruval is szokták ábrázolni.
Az is érdekes, hogy a költői epifániának itt nem arról a fajtájáról van szó, amelyet a költészetbe való bevezetésként írnak le, hanem ez már egy költői művészetet szabályozó epifánia, ahol az istennő azért jelenik meg, hogy írásra serkentse a poétát. Ez a költői öntudat kifejeződése: a szerző már nem kezdő. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a Rákóczi-eposz szerzője másfajta hagyományt képvisel, mint Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben.