„Ötödik minerva”: A Rákóczi-eposz első részének értelmezéséhez

##plugins.themes.bootstrap3.article.main##

Dávid Molnár

Absztrakt

A Rákóczi-eposz a barokk irodalom nevezetes terméke. Szerzője ismeretlen, 1672 körül keletkezett. A Rákóczi-eposz öt részre oszlik, középpontjában II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata (1657) áll. Dolgozatomban a mű első
részét értelmezem, s azt igyekszem bizonyítani, hogy itt nem található invokáció, ez egy teljesen tipikus alkotóelemekből összeállított epifánia-szcéna: Pallasz Athéné megjelenik a sértődött poétának (aki erős félelmet érez ennek hatására), s azt látjuk, hogy az istenasszony nemcsak eget verően magas, hanem szertelenül szép is, jó illatú és arca sugárzik. Zavarba ejtő azonban, hogy Athénének szárnyas lába van, ezt a De natura deorumból meríthette a szerző, ahol Cicero megemlíti, hogy Athénét szárnyas saruval is szokták ábrázolni.
Az is érdekes, hogy a költői epifániának itt nem arról a fajtájáról van szó, amelyet a költészetbe való bevezetésként írnak le, hanem ez már egy költői művészetet szabályozó epifánia, ahol az istennő azért jelenik meg, hogy írásra serkentse a poétát. Ez a költői öntudat kifejeződése: a szerző már nem kezdő. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a Rákóczi-eposz szerzője másfajta hagyományt képvisel, mint Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben.

##plugins.themes.bootstrap3.article.details##

Hogyan kell idézni
Molnár, D. (2019). „Ötödik minerva”: A Rákóczi-eposz első részének értelmezéséhez. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, 34, 7–14. Elérés forrás https://iskolakultura.hu/index.php/ahlithun/article/view/31807
Folyóirat szám
Rovat
Articles