Mit kaphatunk a filozófiától és a pedagógiától? Gondolatok a szellem bátorságáról és a lélek kiválóságáról
Article Sidebar
Megjelent:
okt 1, 2019
Kulcsszavak:
erény, kritikai reflexivitás, jóság, filozófia, pedagógia
Main Article Content
Absztrakt
Nyilvánvaló, a címben szereplő két fogalom (filozófia és pedagógia) vizsgálata külön-külön is ezernyi megközelítést kínál fel, így, azaz együttes szemügyre vétele csak tovább bővíti a lehetőségeket. Az elemzőmunkát tehát szükségképp muszáj szűkíteni, az alábbiakban mindkét kategória csupán egy-egy mozzanatát érinteném: a filozófiai és a pedagógiai kultúra egyik alapmeghatározó vonását, meglátásom szerint döntő jelentőségű sajátosságát emelném ki. Azt gondolom, hogy mind a filozófia, mind pedig a pedagógia rendelkezik egy olyan végső tartalommal, pozitív belső „hanggal”, mondhatnánk: „hívó szóval”, amely igazodási pont lehet egész oktató és nevelő munkánkban. (És persze azon túlmenően a politikában, a tudományban, a mindennapi érintkezésben egyaránt.) Az alábbiakban az úgynevezett kritikai reflexivitásról és a jóság erényéről lesz szó.
Letöltések
Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.
Article Details
Hogyan kell idézni
Karikó, S. (2019). Mit kaphatunk a filozófiától és a pedagógiától? Gondolatok a szellem bátorságáról és a lélek kiválóságáról. Iskolakultúra, 29(10), 98–109. Elérés forrás https://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/32803
Folyóirat szám
Rovat
Szemle
Hivatkozások
Jegyzetek
Almási Miklós (2019): Ami belül van. Fekete Sas Kiadó, Budapest. Még egy fontos, a pedagógiát is érintő gondolatára szeretném itt felhívni a figyelmet: szerinte a gyermekkor végét az jelenti, hogy már nem lehet a valóságot az álmokkal összemosni. Lásd 19. o.
Arisztotelész (2002): Metafizika. Lectum Kiadó, Szeged. Fordította Halasi-Nagy József. Megjegyzem, amikor a csodálkozás bűvöletéről ír, nyomban kiegészíti fejtegetését a kételkedés fontosságával, amely szerintem már a kritikai gondolkodás „előszobája”.
Barcsi Tamás (2019): Filozófia, önmegismerés, terápia. Kézirat. Barcsi itt egyetértően hivatkozik Vajda Mihály egyik tanulmányára: Magyar Tudomány, 2012. 231. (173/2.)
Douglas, M. (2011): Matthew Lipman, Philosopher and Educator, Dies at 87. The New York Times, January 14. A szerző nekrológot ír a gyermekfilozófia atyja halála kapcsán. Lipman azon kevesek egyike volt, aki egyesítette magába a filozófiai és a pedagógiai „vénát”. Bár több lenne az ilyen kutatókból!
Füst Milán (1976): Napló I. Magvető Kiadó, Budapest. Az író azt is állítja, a pedagógia sokat tanulhat a vonatkozó szépirodalmi alkotásokból. Talán többet is, mint ahogyan feltételeznénk. Ő példaként Gogol művét (Holt lelkek) emeli ki. Számomra meggyőző Füst ebbeli törekvése.
Gaarder, J. (2012): Sofie világa. Noran Libro, Budapest. A szerző több figyelemre méltó gondolatot fogalmaz meg – közérthető módon.
Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus, Budapest. A szerző többféle ellentmondásra hívja fel figyelmünket. Például: minél több információt kapunk, annál kevesebbet fog érni tudásunk. Vagy a másik kötetéből (Sapiens, Anibus, Budapest, 2018.): „a gyermeknevelés voltaképpen igen kellemetlen dolog. Nagyrészt pelenkázásból, mosogatásból és hisztik kezeléséből áll, amit senki nem csinál szívesen. A legtöbb szülő mégis azt állítja, hogy boldogságának legfőbb forrása a gyerek.” 347. o.
Kant, I. (1991): A gyakorlati ész kritikája. Gondolat, Budapest.
Kant, I. (2005): Antropológiai írások. Osiris-Gond-Cura alapítvány, Budapest. Érdemes itt megemlíteni, hogy innen, a kanti gondolatokon indul tovább Lev Tolsztoj, a klasszikus orosz író, amikor azt hangsúlyozza: a nevelés során jobb állapotokat kell elérni – a meglévőhöz képest. Lásd Tolsztoj: Mindennapokra I. k. (évszám nélkül) Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Megint egy író, akinek gondolatait nagyon is hasznosíthatja a pedagógia.
Lukács György (1957): A lelki szegénységről. In: Ifjúkori művek. Magvető Kiadó, Budapest. Kuriózum, hogy a magyar filozófus gondolatára egy dél-koreai nevelésfilozófus reagál egy angol nyelvű pedagógiai folyóiratban. Lásd Kwak, D.J. (2008): Practising, Philosophy, the Practice of Education. Journal of Philosophy of Education, Vol. 42. No 3-4. 667. Mind Lukács gondolatára, mind Kwak reagálására rámutattam korábbi tanulmányomban. Sándor Karikó (2019): The old and New Challenges of Education for Children. In: Education and Training. (ed. Krisztina Kovács – Alice Dombi) Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged. 297. and 307.
Marx-Engels Művei I. k. (1957) Kossuth Kiadó, Budapest Az idézet gondolatra Tőkei Ferenc többször munkájában is hivatkozott. Alighanem ezért is nevezi Marx filozófiai munkásságát „kritikai filozófiának”.
Pring, R. (2004): Philosophy of Education. Continuum, London, New York. A szerző könyve lassan klasszikussá válik a nevelésfilozófia nemzetközi szakirodalmában.
Spengler, O. (1994): A Nyugat alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest. Sajnálatos tény, hogy a pedagógia még nem hasznosította Spengler nagyszabású művét.
Szelényi Iván (2019): Tanulmányok az illiberális posztkommunista kapitalizmusról. Corvina, Budapest. azt gondolom, a szociológus szerző könyvét filozófusok is haszonnal olvashatják.
Szécsi Gábor (2013): Nyelv, média, közösség. Gondolat, Budapest. A szerő hivatkozik Postman, N. (1994): The Disappearance of Childhood című könyvére.
Tamássy Györgyi (2010): „verekedés helyett beszélgetés. Többlet, II: évf. 2. (lapszámfelelős: Egyed Péter) Ez a folyóiratszám a gyermekfilozófia kérdéseivel foglalkozik.
Tőzsér János (2018): Az igazság pillanata. Kalligram, Budapest. Szerinte a filozófia halott, mivel nem tart lépést a tudományok legújabb eredményeivel. 15.
Almási Miklós (2019): Ami belül van. Fekete Sas Kiadó, Budapest. Még egy fontos, a pedagógiát is érintő gondolatára szeretném itt felhívni a figyelmet: szerinte a gyermekkor végét az jelenti, hogy már nem lehet a valóságot az álmokkal összemosni. Lásd 19. o.
Arisztotelész (2002): Metafizika. Lectum Kiadó, Szeged. Fordította Halasi-Nagy József. Megjegyzem, amikor a csodálkozás bűvöletéről ír, nyomban kiegészíti fejtegetését a kételkedés fontosságával, amely szerintem már a kritikai gondolkodás „előszobája”.
Barcsi Tamás (2019): Filozófia, önmegismerés, terápia. Kézirat. Barcsi itt egyetértően hivatkozik Vajda Mihály egyik tanulmányára: Magyar Tudomány, 2012. 231. (173/2.)
Douglas, M. (2011): Matthew Lipman, Philosopher and Educator, Dies at 87. The New York Times, January 14. A szerző nekrológot ír a gyermekfilozófia atyja halála kapcsán. Lipman azon kevesek egyike volt, aki egyesítette magába a filozófiai és a pedagógiai „vénát”. Bár több lenne az ilyen kutatókból!
Füst Milán (1976): Napló I. Magvető Kiadó, Budapest. Az író azt is állítja, a pedagógia sokat tanulhat a vonatkozó szépirodalmi alkotásokból. Talán többet is, mint ahogyan feltételeznénk. Ő példaként Gogol művét (Holt lelkek) emeli ki. Számomra meggyőző Füst ebbeli törekvése.
Gaarder, J. (2012): Sofie világa. Noran Libro, Budapest. A szerző több figyelemre méltó gondolatot fogalmaz meg – közérthető módon.
Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus, Budapest. A szerző többféle ellentmondásra hívja fel figyelmünket. Például: minél több információt kapunk, annál kevesebbet fog érni tudásunk. Vagy a másik kötetéből (Sapiens, Anibus, Budapest, 2018.): „a gyermeknevelés voltaképpen igen kellemetlen dolog. Nagyrészt pelenkázásból, mosogatásból és hisztik kezeléséből áll, amit senki nem csinál szívesen. A legtöbb szülő mégis azt állítja, hogy boldogságának legfőbb forrása a gyerek.” 347. o.
Kant, I. (1991): A gyakorlati ész kritikája. Gondolat, Budapest.
Kant, I. (2005): Antropológiai írások. Osiris-Gond-Cura alapítvány, Budapest. Érdemes itt megemlíteni, hogy innen, a kanti gondolatokon indul tovább Lev Tolsztoj, a klasszikus orosz író, amikor azt hangsúlyozza: a nevelés során jobb állapotokat kell elérni – a meglévőhöz képest. Lásd Tolsztoj: Mindennapokra I. k. (évszám nélkül) Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Megint egy író, akinek gondolatait nagyon is hasznosíthatja a pedagógia.
Lukács György (1957): A lelki szegénységről. In: Ifjúkori művek. Magvető Kiadó, Budapest. Kuriózum, hogy a magyar filozófus gondolatára egy dél-koreai nevelésfilozófus reagál egy angol nyelvű pedagógiai folyóiratban. Lásd Kwak, D.J. (2008): Practising, Philosophy, the Practice of Education. Journal of Philosophy of Education, Vol. 42. No 3-4. 667. Mind Lukács gondolatára, mind Kwak reagálására rámutattam korábbi tanulmányomban. Sándor Karikó (2019): The old and New Challenges of Education for Children. In: Education and Training. (ed. Krisztina Kovács – Alice Dombi) Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged. 297. and 307.
Marx-Engels Művei I. k. (1957) Kossuth Kiadó, Budapest Az idézet gondolatra Tőkei Ferenc többször munkájában is hivatkozott. Alighanem ezért is nevezi Marx filozófiai munkásságát „kritikai filozófiának”.
Pring, R. (2004): Philosophy of Education. Continuum, London, New York. A szerző könyve lassan klasszikussá válik a nevelésfilozófia nemzetközi szakirodalmában.
Spengler, O. (1994): A Nyugat alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest. Sajnálatos tény, hogy a pedagógia még nem hasznosította Spengler nagyszabású művét.
Szelényi Iván (2019): Tanulmányok az illiberális posztkommunista kapitalizmusról. Corvina, Budapest. azt gondolom, a szociológus szerző könyvét filozófusok is haszonnal olvashatják.
Szécsi Gábor (2013): Nyelv, média, közösség. Gondolat, Budapest. A szerő hivatkozik Postman, N. (1994): The Disappearance of Childhood című könyvére.
Tamássy Györgyi (2010): „verekedés helyett beszélgetés. Többlet, II: évf. 2. (lapszámfelelős: Egyed Péter) Ez a folyóiratszám a gyermekfilozófia kérdéseivel foglalkozik.
Tőzsér János (2018): Az igazság pillanata. Kalligram, Budapest. Szerinte a filozófia halott, mivel nem tart lépést a tudományok legújabb eredményeivel. 15.