Az alternatív iskolák helyzetének változása a rendszerváltástól napjainkig

Absztrakt

Az alternativitás és a pluralizmus közoktatásbeli megjelenésének kezdetét illetően megoszlanak a vélemények. Az 1976-os Pedagógiai Lexikon az alternatív pedagógia és alternatív iskola szócikkeket még nem tartalmazza, a korszak tantárgyi és iskolakísérleteit pedig nem sorolták az alternatív pedagógiai megoldásokhoz (Báthory 2001; Langerné Buchwald 2017), melyek azonban megalapozták a későbbi alternatív pedagógiák és iskolák létrejöttét és fontos szerepet játszottak a 80-as évek alternatív pedagógiai mozgalmában (Mihály, 1989; Kozma, 1990, 2009; Báthory, 2001). Ebben a folyamatban mérföldkőnek tekinthető az 1985-ös közoktatási törvény, mely legalizálta az akkori szocialista pedagógiától eltérő kísérleti és/vagy alternatív pedagógiákat és iskolákat (Báthory 2001). Az azóta eltelt időszakban többször változott az oktatás, ezen belül az alternatív iskolák működésének jogszabályi háttere: a közoktatási, jelenleg köznevelési törvény; a tartalmi szabályozás szintjén megjelent a Nemzeti alaptanterv, mely több alaklommal módosult; a 2000-es évek elején pedig a Nemzeti alaptanterv mellett megjelent a kerettantervi szabályozás is, mely szintén változott. Emellett jelentős változás történt az iskolák fenntartását illetően is, valamint folyamatosan módosult a nem állami fenntartású alternatív iskolák állami költségvetési támogatása is. Jelen tanulmány keretében az alternatív pedagógiai program szerint működő iskolák működését szabályozó jogi dokumentumok – a közoktatási illetve köznevelési törvény, a Nemzeti alaptantervek, a kerettantervi rendeletek és a nyilvántartott kerettantervek jegyzékeinek – elemzésével arra kerestük a választ, hogy az 1985-ös közoktatási törvény óta hogyan változtak az alternatív iskolák működésének feltételei, milyen oktatáspolitikai tendenciák azonosíthatók és milyen hatással voltak ezek a változások az alternatív oktatásra és a pluralizmusra a magyar oktatásügyben.